A vörös szoba álma: a regény, amelyben mindenki sorsa előre meg van írva
Képzeld el, hogy egy regény az ötödik fejezetben, versben, egyszer s mindenkorra leírja, hogy a szereplőivel mi fog történni — aztán még több mint száz fejezeten át pontosan azt teljesíti be. Nem sejtetés, nem utalás, hanem előre kimondott ítélet, rejtvénybe zárva: a kínai irodalom legnagyobb regénye így működik.
A vörös szoba álma (红楼梦, Honglou meng) Cao Hszüe-csin (曹雪芹) műve, a tizennyolcadik század közepéről. Kínában nem „az egyik klasszikus": a regények között ugyanaz a hely, ami Európában a Háború és béke vagy a Don Quijote helye, és van belőle saját tudományág — hongxue, „vörös-szoba-tudomány" —, mert a szöveget több mint kétszáz éve filológusok vitatják.
Ez a cikk spoiler nélkül mutatja meg, ami igazán érdekes benne: nem a történetet, hanem a szerkezetét. Azt, ahogy a jóslás és az irodalom ugyanabban a négy sorban találkozik.
1. Mi ez a regény?
Itt rögtön az első tény, amit tudni kell: a regény száz húsz fejezet, és ebből az első nyolcvan Cao Hszüe-csiné. A szerző 1763 körül halt meg, kéziratos példányokban hagyva a művet; a hátralévő negyven fejezetet Kao O (高鹗) fejezte be és rendezte sajtó alá 1791-ben. Ez a kettősség — a befejezett és a befejezetlen regény — a szöveg minden olvasójának élményéhez hozzátartozik.
A helyszín két összenőtt nemesi ház, a Csia (贾) család két ága, a Fény és a Nyugalom háza. A középpontban egy fiú, Csia Pao-jü (贾宝玉) áll, akit gyerekkora óta nők vesznek körül: unokatestvérek, szolgálólányok, sógornők. A regény ezt a házat mutatja meg — a hétköznapjait, a pénzét, a hierarchiáját, a pletykáit, a lakomáit —, és közben azt, hogy egy ilyen ház hogyan esik szét.
Önéletrajzi magja van, és ez nem irodalomtörténészi találgatás: a Cao család valóban a császári selyemgyártás felügyelője volt, és valóban kegyvesztetté vált. A regény nem számol el senkivel, hanem felépít egy házat, hogy azután lelassítsa a pusztulását.
2. A cselekményről — spoiler nélkül
A regényben három dolog történik egyszerre, és ez a három adja az erejét.
Az első egy érzelmi történet: Pao-jü és Lin Taj-jü (林黛玉) között olyan kötelék van, ami gyerekkorukban kezdődött, és amit sem a ház szabályai, sem a felnőttek nem tudnak elfogadni. A második egy ház története: hogyan lesz egy vagyonból adósság, egy házból rom, egy tekintélyből emlék. A harmadik a legnagyobb: a regény arról szól, hogy az ember milyen keveset tehet a saját sorsa ellen, miközben azt hiszi, hogy ő irányít.
Ez utóbbi miatt nem érdemes a végét elárulni: a regény olvasásának élménye pontosan az, hogy a szereplők nem tudják, amit az olvasó az ötödik fejezet után már tud.
3. A sorsversek mechanizmusa
Az ötödik fejezetben Pao-jü elalszik, és álmában a Nagy Üresség Illúziójába kerül. Ott egy istennő — Csing-huan (警幻仙姑), a „Figyelmeztető Illúzió" — megmutatja neki a ház lányainak a jegyzékét: a Jinling tizenkét szépe (金陵十二钗) fő listáját, és mellette a másod-, harmadrendű listákat. Minden név fölött ott áll egy pancí (判词).
A szó fontos: a pancí bírói ítéletet jelent. A regény tehát nem „előrejelzést" ad a szereplőiről, hanem ítéletet mond rájuk — és ezt versbe rejti. Az olvasó ott áll a rejtvény előtt, a szereplők pedig nem is tudják, hogy a nevük fölött álló négy sor már lezárta a sorsukat.
Első példa: a két lány egy ítéletben
Taj-jü és Hszüe Pao-csaj (薛宝钗) — a két nő, akik között a regény feszültsége eldől — egyetlen közös verset kap. Egy ítélet, két név, mert a kettő együtt értelmezhető:
可叹停机德,堪怜咏絮才。
玉带林中挂,金簪雪里埋。
Jaj, a szövőszéket megállító erény — szánalomra méltó, verset költő tehetség.
A jád-öv a ligetben függ, az arany hajtű a hóban eltemetve.
Az első két sor két klasszikus asszonyt idéz: az egyik asszony, aki férjét a szövőszék megállításával inti rendre (a hagyományos erény képe), a másik Hszie Tao-jün, aki a havazást fűzhöz hasonlította — azaz a költői tehetség képe. A két lány tehát nem ellentétek, hanem kétféle érték: a megfelelő feleség és a zseniális költő.
Aztán jön a rejtvény. 玉带林中挂 — a jád-öv a ligetben függ: 林 (lin) ligetet jelent, és Taj-jü vezetékneve. 金簪雪里埋 — az arany hajtű a hóban eltemetve: a hó 雪 (hszüe) hangzásban ugyanaz, mint a lány családneve, a hajtű pedig a nevében van. A négy sor mindkettőjük sorsát lezárja, de nem mondja ki: a regény végéig kell olvasni, hogy az ember lássa, mit is olvasott el a legelején.
Második példa: a hatalom embere
Vang Hszi-feng (王熙凤) a ház tényleges irányítója: számol, dönt, fenyeget, mosolyog. Az ő ítélete:
凡鸟偏从末世来,都知爱慕此生才。
一从二令三人木,哭向金陵事更哀。
Közönséges madár, épp a hanyatló korban jött; mindenki tudja, hogy csodálja ezt a tehetséget.
Egy: követett. Kettő: parancsolt. Három: ember és fa. Sírva fordul Jinling felé, a dolog még szomorúbb.
A harmadik sor a regény legdurvább szórejtvénye. 凡鸟 — „közönséges madár" — együtt a 凤, a főnix írásjegye: a neve maga is madár, csak nem főnix. És 人木 — ember és fa egymás mellett — a 休 írásjegy, aminek a jelentése: elbocsát, félretesz, megszűnik. Az ítélet tehát három szakaszban számolja fel a hatalmát: követ, parancsol, aztán eltaszítják. Hogy ez a regényben hogyan történik meg, azt nem mondom el — az a jelenet az egyik legerősebb a könyvben.
Amiért működik
Mert a rejtvény a nyelven belül van, nem a történet fölött lebegő homály. A regény még a szereplők nevét is titkosítja: a négy nővér, Jüan-csun, Jing-csun, Tan-csun, Hszi-csun nevének első szótagjai együtt így hangzanak — 原应叹息, „volna mit sóhajtani". A két keretfigurát pedig így hívják: Csen Si-jin (甄士隐) — „az igazi dolgok elrejtve", és Csia Jü-cun (贾雨村) — „a hamis szavak megőrizve". A regény tehát a címe szerint is álom: amit olvasol, az a hamis szó, ami megmarad, mert az igazit elrejtették.
4. A hanyatlás nem esemény, hanem ciklus
Amit a Ji Csing és a BaZi ciklusként ír le — a teljes erő, majd a kimerülés, majd az átadás —, azt ez a regény szépirodalomban csinálja meg. A ház a nyolcvanadik fejezetig emelkedik: lakomák, házasságok, hivatalok, pénz. Aztán ugyanazok a dolgok, amelyek felépítették, elkezdik leépíteni: a költekezés, a rang, a hierarchia, az, hogy mindenki a következő lépcsőfokot figyeli, és senki nem nézi, hogy a ház merre megy.
Ez a ciklus az oka annak, hogy a regény a kínai jósláshoz közelebb áll, mint gondolnád. Nem azért, mert jósolnak benne, hanem mert a szerkezete ugyanaz: a minta előbb van, mint az esemény. A ji csinges dobásnál ez egy pillanat műve — hatszor három érme, és utána már csak olvasni kell a mintát. Ennél a regénynél ugyanez a minta, csak száz húsz fejezetre kifeszítve.
És van egy különbség, ami miatt érdemes ezt a könyvet egy jóslással foglalkozó oldalon emlegetni: a regény tudja, hogy a minta nem véd meg. A szereplők ismerik a jeleket — az álmokat, a verseket, a rossz előjeleket —, és mégsem tudnak változtatni. Ez a legjobb ellenpróba annak, aki komolyan veszi a jóslást: nem az a kérdés, hogy a minta igaz-e, hanem hogy mit lehet kezdeni vele, amikor már látod.
5. A magyar kiadás tényei
A magyar olvasó egy különleges helyzetben van, és ezt tudni kell, mielőtt belekezd.
| Adat | Mi ez |
|---|---|
| Szerző | Cao Hszüe-csin (曹雪芹), a befejező negyven fejezet: Kao O (高鹗) |
| Magyar cím | A vörös szoba álma |
| Fordító | Lázár György |
| A fordítás alapja | Franz Kuhn rövidített német kiadása — nem a teljes kínai szöveg |
| Versbetétek | Szerdahelyi István |
| Előszó | Tőkei Ferenc |
| Kiadó, év | Európa, 1959 (utánnyomások: 1962, 1964, 1976, 1988) |
| Korábbi magyar kiadás | Kriterion, 1975 |
A lényeg: a magyar változat rövidített. Nem a száz húsz fejezet teljes szövege, hanem egy német közvetítésű válogatás, ami a regény erejét és ízét megadja, de a filológiai mélységét nem. Aki a sorsversekkel komolyan akar foglalkozni, annak előbb-utóbb angol vagy kínai szöveghez kell nyúlnia — de kezdetnek ez a kiadás pontosan azt adja, amiért érdemes olvasni.
6. Ezt olvasd, ha…
- …szereted a lassú, nagy regényeket. Ez nem tempós könyv: épít, mint egy ház, és ugyanolyan nehéz otthagyni.
- …érdekel, hogyan működik a jel és a jelentés. A sorsversek maguk is irodalomelmélet: hogyan lehet úgy elmondani valamit, hogy a szereplő ne értse, az olvasó viszont igen.
- …a kínai gondolkodás ciklusait keresed. A ház hanyatlása ugyanaz a minta, amit a Ji Csing hatszor hat vonalban elmond — csak itt húsz év és ötszáz ember a felbontás.
- …nem akarsz csalódni a végén. Akkor tudnod kell: a regény befejezetlen. Az első nyolcvan fejezet Caoé; a zárás más keze. Ez nem hiba, hanem a mű természete.
7. A saját mintád
A regény a minta hatalmáról szól — a Ji Csing és a BaZi pedig arról, hogy ez a minta a saját születésed pillanatában is leolvasható. Ha kíváncsi vagy, hogy a te ciklusaid hogyan állnak össze, a BaZi kalkulátor ingyen, böngészőben, adatküldés nélkül kiszámolja: négy pillér, öt elem, tíz Isten, tízéves ciklusok.
És ha a kínai irodalom felé indulnál tovább: a gyűjtőoldalon megtalálod, mi jelent meg magyarul — Csuang Cétől a kortárs regényekig. A kultiváció fogalmáról pedig ebben a cikkben írtunk.